Ez is egy szép ajándék
Soha ne legyél annyira felnőtt, hogy karácsonykor ne kezdd el fürkészni az eget.
Anonymus
Van nekem egy gyönyörű excel táblám, aminek az a neve, hogy SocialMediaTerv. Ez azóta van mióta segítséget kértem egy kommunikációs tanácsadótól, hogy hogy legyen hatékonyabb a jelenlétem az online világban. Ha már a vállalkozásomat úgy terveztem, hogy a világon bárhonnan tudjak dolgozni, fontos, hogy az internetes felületek által nyújtott lehetőségeket jól kezeljem.
Szóval az ő tanácsára lett év elején egy social media tervem, hogy végre konzekvensen és témák mentén írjak a különböző felületekre, amivel egyrészt sokakhoz tud eljutni az, amit fontosnak tartok coachként továbbadni, másrészt ha eljut, az lehetővé teszi az én mini világmegváltásomat is.
Ez utóbbi arról szól, hogy azok is kapjanak ötleteket, eszközöket, gondolatokat egy szemléletváltáshoz, amitől szerintem boldogabbak és eredményesebbek lesznek a munkájukban és így az életükben is, akik még nem készültek fel arra, hogy coachot fogadjanak, vagy nem tudják/akarják az én áraimat megfizetni.
Aztán ahogy láttátok, nyár óta nagyon keveset írtam. Akik ismernek, már tudják, hogy ez azért lett így, mert apukám mellett voltam egész augusztusban, amikor ő élete eddigi legnagyobb utazására készült, a temetése után pedig elmentem pár hétre pihenni. 
A coachingnak van az a fontos része (és többek között ez különbözteti meg egy baráti beszélgetéstől), hogy legyen mindenkinek egy jó terve, amit aztán apró részekre bonthat, és akkor megvalósulhatnak a legvadabb álmok is.
Ehhez pedig a folyamatokban azok dolgozunk, hogy tényleg olyan célok legyenek, amik az ügyfelemnek fontosak, és nem a valakinek való megfelelés miatt kitűzött célok. Dolgozunk azon is, hogy miként lehetséges a saját erőforrásokat jobban mozgósítani ahhoz, hogy el lehessen érni ezeket. (Oké, még egy csomó mindenen dolgozunk, de így röviden kb. ez a lényeg).
Pont így voltak nekem is klassz terveim erre az évre. 
De sajnos vannak azok a történések, amik felülírnak minden létező tervet, amik általában valamilyen durva krízishelyzet formájában omlanak ránk. Ezek többnyire védhetetlen és tervezhetetlen helyzetek.
Úgyhogy nekem is felülíródott minden másom, a munkám, a tervek, a minden. Több hónapig nem tudtam rendesen dolgozni, és amikor már ment, akkor is lassabban, nem abban a tempóban, ahogy szoktam. Az igazság az, hogy nagyon elfáradtam.
Úgyhogy többek között ezek a hírlevelek is elmaradtak, amit nagyon sajnálok, de ma már tudom azt mondani, hogy most ennyit tudtam tenni. Ennyi fért bele.
Viszont amikor már újra dolgoztam, apránként visszatértem a korábban eltervezett dolgokhoz, és most már tudok foglalkozni a következő évi terveimmel is. Újra van energiám és kreatív gondolataim.
Már sok éve megtanultam, hogyha mással lehetek nagyvonalú, megengedő, és együttérző, akkor magammal miért nem lehetnék az? Akkor is, ha mások azt mondják, hogy nem lehet megállni, mert az nem építi a bizniszt, és akkor is, ha ez így messze van az általam elképzelt „tökéletességtől” (ami nem létezik), vagy a profizmustól.
Szóval kell néha egy kis együttérzés és megengedés saját magunk irányába. Hogy oké megállni, oké mást akarni, oké néha elgyengülni, oké meghozni egy döntést, amiről aztán kiderül, hogy mégsem jó, és oké utána teljesen mást csinálni. Ha a kitűzött célok valóban fontosak, amelyek mellett el tudunk köteleződni, akkor azokhoz vissza is tudunk térni egy szusszanás után is.
Váratlan, vagy szomorú történések mindig is lehetnek, és ha engedünk magunknak egy kis pihenést, hogy újra tudjunk jól működni, akkor sem maradunk le semmiről. Lehet, hogy egy új struktúra vagy menetrend kell a régi tervekhez, de ha együttérzők tudunk lenni magunkkal, akkor könnyű lesz átütemezni.
A kérdés, hogy meg kell-e várni a krízist, ahhoz, hogy ez menjen?
Itt a karácsony, amikor az ünnep elsősorban a szeretetről, a megengedésről, az együttérzésről szól. Kérlek, hogy ezekből önmagadat se felejtsd ki.
Írtam tavaly ilyenkor egy bejegyzést, amit ismét nagy szeretettel ajánlok figyelmedbe.
Márai Sándor idézetével kívánok Neked és szeretteidnek boldog, békés, csodás Ünnepeket és varázslatos Új Évet.
“Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről.
Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”
Ha segítségre van szükséged, hogy átgondoljunk egy számodra új stratégiát, akkor keress bátran. ITT
