Most nyáron, minden merülés után előre mentem a hajó orrába, és ott maradtam, amíg átálltunk a következő merülőhelyre, vagy amíg vártuk, hogy mindenki visszaérjen a hajóra. Azt éreztem, hogy a világ legjobb helyén vagyok, körülöttem a tenger, a levegő, a nap és egy csomó érdekes ember.

Egyik alkalommal, egy öbölben voltunk lehorgonyozva. Én megint a szokásos helyemen ültem, és néztem ki a fejemből.

Sütött a nap, de a fejem fölött árnyékot adott egy hatalmas kifeszített vászon. Éreztem, ahogy az apró hullámokon billeg a hajó, és ahogy a szellő fújja az arcomat. Néztem a vizet, a szigetet, amihez kikötöttünk, és hallottam a háttérben, ahogy a búvárok pakolják a cuccukat.

Szinte mozdulatlanul ültem, bambultam ki a fejemből és éreztem, hogy valami hihetetlen boldogság tölt el.

Az a mélyről jövő, biztos gondolat formálódott meg a fejemben, hogy ez itt most fontos.

Nagyon fontos. És nagyon jó!

Hogy ez a billegés, a víz, a szellő, a búvárok, a nap és ez a magamra szánt idő, ez fontos. Egyedül vagyok (közben mégsem), és én osztom be minden percemet. És ez így jó.

Nem kell emailt néznem, nem várok telefont senkitől, nem kell rohannom sehova, hanem csak itt így vagyok. És ezt én választottam.

Később tovább gondoltam, hogy mi az, ami fontos még? Hova szeretnék év végéig eljutni, és miket kell kiiktatnom a mindennapokból ahhoz, hogy meg is történhessen az, ami fontos.

Átgondoltam, hogy hogy akarok a következő időben dolgozni és nem dolgozni, hogy miket fontos eldöntenem és meglépnem ahhoz, hogy minél magasabb minőségben, minél több eredményt tudjak biztosítani az ügyfeleimnek, úgy, hogy közben ők is, én is jól érezzük magunkat. Végig gondoltam, hogy a programjaim közül melyeket tartom meg, és melyeket nem.

Úgyhogy miután hazajöttem, azonnal cselekedtem is. Kiléptem pár olyan kezdeményezésből, amelybe önkéntesként sok időt és energiát fektettem, de kiderült, hogy messze van attól a szemlélettől, amivel én jól tudok azonosulni. Megszakítottam néhány olyan ismerőssel a kapcsolatot, akikkel ugyan ritkán beszéltem, de akkor is csak a saját panaszaikról szólt minden beszélgetés, és közben sajnos nem voltak kicsit sem nyitottak a változásra.

Elkezdtem leegyszerűsíteni a mindennapjaimat, és kiiktatni mindazt, ami csak az energiát és időt viszi, de nem igazán hoz.

És eldöntöttem azt is, hogy hogy fejlesztem magam tovább, hogy a munkám minőségét növelni tudjam. Úgyhogy beiratkoztam egy nagyon komoly képzésbe, és felkértem egy nemzetközileg elismert story-coachot, hogy támogasson a következő időszakban.

Abban a csendben ott a hajón, ami nem kívül volt, hanem belül, ezeket a hangokat hallottam meg.

Ebben a csöndben ott a hajón hálát adtam, hogy pár éve olyan helyzetbe kerültem, hogy néhány nagyon fájó és nehéz döntést meg kellett hoznom. Hálát adtam azért, hogy amikor összeomlott körülöttem minden (munka, lakhatás, család), meg tudtam hozni az addig elképzelhetetlen döntéseket, és vállaltam az ezekkel járó következményeket.

Sőt, azonnal cselekedtem és azóta ugyan sok nehézséggel, néha majdnem feladva, de teremtettem magamnak egy új világot.

És még nincs vége. 😊 Van még néhány vad álmom.

Ha Te is úgy érzed, hogy túl hosszú a to-do listád, hogy állandóan olyan dolgokat intézel, vagy csinálsz, amik nem adnak energiát, vagy egyszerűen csak nagy a káosz, akkor kipróbálhatnád a következő receptet:

• Legyél egyedül egy pár órát vagy egy pár napot, menj el egy olyan helyre, amit nagyon szeretsz, és légy ott saját magaddal. Találd ki, hogy hogy oldod meg, akkor is, ha van családod. Egy pár órát biztosan meg tudsz szervezni. Menj el a kedvenc kávézódba, Dunapartra, tengerpartra, bárhova, ahol szívesen vagy. És legyél egyedül, vagy olyan emberek között, akiket nem ismersz, és akikkel nem kell egyeztetned a programod.

 

Fontos, hogy kimozdulj, és hogy jól érezd magad. Ne félj egyedül lenni, akkor se, ha furcsa.

• Adj hálát – minél többet találsz, annál jobb. Például, hogy megengedted magadnak ezt a kis időt, hogy finom a kávé, hogy süt a nap, hogy esik az eső, mit tudom én. Találj legalább öt dolgot. És nem kell nagy dolgokra gondolnod.
• Légy jelen – kezdd el figyelni, hogy mi van körülötted, és vedd észre a hangokat, a zajokat, a levegőt, a saját légzésed. Légy jelen, és légy a mostban. Mi történik most belül? Mi az, amit itt és most élvezel, amiért hálás vagy, aminek örülsz? És mosolyogj. 😊

 

Hihetetlen zaj van körülöttünk folyamatosan és nem feltétlenül az utca hangjaira gondolok. Állandóan emailt nézünk, felvesszük a telefont akkor is, amikor valaki mással ebédelünk, vagy amikor már rég letelt a munkaidőnk. Régen, amikor még nem volt mobil, elképzelhetetlen volt, hogy valakit például 6 óra után lehessen munka miatt otthon zavarni. A legnagyobb illetlenség volt. Folyamatosan híreket kapunk a tévéből, rádióból, közösségi portálokról. Olyanokat is, amelyek nem feltétlenül érdekesek számunkra. Szóval ezért kell néha kizárni a külső információkat, hogy meghalljuk mi van legbelül.

• Ne akarj agyalni, megmagyarázni semmit.
• Engedd, hogy ebben a belső csendben megérezd, meghalld, hogy mi fontos Neked? Mi az, amiből többet szeretnél, és mi az, amiből kevesebbet?
• Aztán ne csinálj ezzel semmit. Csak rögzítsd magadban. Semmiképp se görcsölj rá, ne is ijedj meg tőle, hanem csak figyeld meg a következő napokban, hogy hova kerül ez a gondolat. Lehet, hogy kell egy kis idő, hogy tiszta legyen a kép.
• Aztán írd fel magadnak, vagy írd meg nekem, vagy írd be a Facebook kommentbe, hogy mire jutottál. Kíváncsian várom.
  Itt tudsz hozzászólni!

 

Ha pedig úgy érzed, hogy szívesen lépnél előre, vagy változtatnál, egy kényelmes, biztonságos tempóban, akkor keress meg. Októbertől új struktúrákban dolgozhatunk együtt, úgyhogy, ha ezekről szeretnél hírt kapni a következő 2-3 hétben, akkor kérlek jelezd.

Bensőséges csendet és klassz új hangokat kívánok.