EGY DOLOG, AMI BIZTOSAN KÖZELEBB VISZ A CÉLJAIDHOZ
Azt a távolságot, ami a valóság és az álmaid között van, úgy hívják, hogy cselekvés.
Valamelyik délután gond lett a laptopommal, úgyhogy azonnal vettem a telefont, felhívtam a szervízt, felöltözem, és odamentem. Pedig még nem ebédeltem, csupa jég volt a kocsi és egy csomó más dolgot terveztem aznapra. Nagyon utálom az ilyen váratlan, technikai jellegű eseményeket. Viszont mivel a vállalkozásom központi eszköze a gépem, nem lehet, hogy ne működjön.
Tehát mi történt? Gond volt, kértem segítséget és megoldódott a probléma. Azonnal cselekedtem.
Ez ennyire egyszerű.
Mégis, amikor mondjuk új állást szeretnénk MÁR ÉVEK ÓTA, vagy fel kellene építeni álmaink vállalkozását, ami mellett olyan ÉLETÜNK lehetne, amilyenre vágyunk, képesek vagyunk hosszú, hosszú ideig NEM CSELEKEDNI.
Illetve ez nem igaz, mert csinálunk közben egy csomó dolgot, ami olyan, mintha…
Elmondjuk a barátainknak, hogy milyen szörnyű ez a munka. Ők megértéssel bólogatnak és mesélnek a saját gondjaikról is.
Elmegyünk a hetvenhatodik tréningre is, remélve, hogy utána végre tudunk majd annyit, amivel el merjük indítani álmaink vállalkozását.
Elolvasunk még 3 könyvet a toxikus munkahelyi környezetről, kielemezzük magunkban, megállapítjuk, hogy a mi munkahelyünk az tuti az, majd megpróbálunk túlélni.
És így eltelik több hónap vagy akár év is.
Szerintem ezek a minthák…
Talán olyan, mint anno, amikor vizsgaidőszak alatt inkább elmosogattunk, kitakarítottunk, csak ne kelljen leülni és megtanulni azt, amivel egyébként letudhatnánk a vizsgát. Ne mondd, hogy ez nem ismerős. 😊
Az elmúlt napokban sokat beszélgettem korábbi ügyfeleimmel, arról, hogy mi történt velük azóta, hogy abbahagytuk a közös munkát.
Azok, akiket elértem, arról számoltak be, hogy hihetetlen módon megváltozott az életük. Felpörgették a cégüket, özönlenek a megrendelések, olyan munkát találtak maguknak amilyenre vágytak, vagy szépen fokozatosan építgetnek egy új vállalkozást. Van, akinek a családi élete is megváltozott.
A beszélgetések után leültem és átgondoltam, hogy minek köszönhető, hogy ekkora eredményt értek el.
A coaching folyamatok felépítése hasonló, és kinek hosszabb, kinek rövidebb időre van szüksége. Kibogozzuk, hogy mi legyen a cél, és utána összeszedjük, hogy hogy lehet oda eljutni. Mély munka ez, sok minden változik közben. A végére lesz egy stratégia, és lesznek hozzá lépések, amelyekkel meg lehet mászni akár a Himaláját is. Képletesen. De van aki tényleg meg is mássza. 😊
Szóval a folyamat ad egy hatalmas lendületet, átértékelődnek dolgok, kialakul egy egészséges önbizalom. A találkozások alkalmával a legnagyobb figyelemmel, és legjobb tudásom szerint támogatom az ügyfelem.
Tanácsot nem adok, nem ez a coaching lényege, és én is abban hiszek, hogy akkor lesz igazi eredmény, ha a megoldásokat az ügyfelem a saját tapasztalatai, habitusa, álmai alapján találja meg.
Hisz, hiába mondanám bárkinek, hogy menjen oda idegenekhez ismerkedni, bárhol a világon, hogy bővítse az üzleti kapcsolatait, ha valaki ezzel nem komfortos, akkor nagyon nehéz lesz ezt megtennie.
Hiába mondanám, hogy legyen vállalkozó, ha nem szereti a nagyvállalati munkát, de ha rosszul viseli a bizonytalanságot, akkor lehet, hogy neki nem ez a legjobb megoldás.
Ezért egy stratégiába azok a lépések, lehetőségek kerülnek be, amelyek neki a legideálisabbak. Így tudjuk minimalizálni a szorongást.
Ez fontos pont, hisz, ha nagyobb a szorongás, mint az egészséges izgatottság, akkor az lebénít.
Pont a minap beszélgettem egy amerikai hölggyel, aki most indít egy új vállalkozást, egy kozmetikai termék viszonteladójaként. A termék forgalmazói azt tanítják neki, hogy úgy adja el a terméket, hogy hívogasson fel idegeneket telefonon.
A hölgy láthatóan utálja ezt a módszert. Amikor elkezdtünk erről beszélni, láttam ahogy megjelenik a félelem a szemében, és hallottam, ahogy elmegy a hangja. Lebénult tőle. Ő elmegy személyesen bárhova, tart workshopot, bármennyi emailt elküld, de telefonálni nem szeret. És mindazzal, amit viszont könnyedén csinál, már felépített pár sikeres vállalkozást.
Megkérdeztem, hogy mi akadályozza meg abban, hogy azt tegye, ami neki könnyű, és ami hozott már neki a konyhára? Azt is megkérdeztem, hogy hogy van ő azzal, hogy már felépített más vállalkozásokat, de mégis azt választja, hogy mások mondják meg neki, hogy mit csináljon?
Ott volt néhány AHA pillanat. Rájött, hogy ameddig tart a bénultság, addig elmegy egy csomó idő, pedig használhatná ezt az időt arra is, hogy elküld 50 emailt.
Ezért fontos, hogy saját megoldások legyenek. Egy működőképes, konkrét, de rugalmas tervvel.
Ez azonban nem elég. Kell még valami.
Cselekedni kell.
Fel kell kelni a kanapéról, és csinálni, azt, ami a tervünkben van. Bizony, néha szükséges némi erőfeszítés, mert néha akkor is nehéz, ha saját ötletek alapján áll össze egy terv.
De enélkül nem fog változni semmi.
Lehet, hogy nem sikerül minden elsőre, de akkor ki kell próbálni valami mást.
Egy dolog biztos: el kell kezdeni csinálni.
Azok érnek el eredményt, akik cselekszenek, kipróbálnak dolgokat, beleteszik a munkát. Ezt sajnos nem lehet kikerülni.
Terjéki Judit, vezető tanácsadó kolléganőm, aki tavaly májusban vett részt a MUNKA, AMIBEN A LEGJOBB LEHETSZ workshopomon, így összegzi az azóta eltelt időt:
„Hogy miben segített azóta az, amit a workshopon tanultam? Például ezekben:
– mire koncentráljak (és mit nem kell erőltetni),
– rátett egy pályára és adott hozzá „mérföldköveket”
– tudatosítani, hogy mit akarok elérni
– lebontani egy nem tudatosan magam elé emelt akadályt és ezáltal felszabadított energiákat, amelyekkel a szabadúszó létemben megerősödtem
– előbbiek hatására lett hitem magamban, magabiztosabb lettem, így másképp is „működtem”, voltam jelen
– szerintem ez hatással volt arra, hogy az év 2. felében több jó projektben is tudtam dolgozni
– visszatekintve ezek nagyon hasonlítottak a ws-on „megálmodott” és lerajzolt vágyott munkához 😊
Mit kellett tennem ehhez?
– a ws-ot követően is dolgozni, tenni, cselekedni magamért: elkészíteni a honlapomat, találkozni, beszélgetni emberekkel: elmondani, hogy mit csinálok, mit tervezek
– hittel, meggyőződéssel beszélni arról, hogy mit csinálok.
Jó volt, hogy időnként rákérdeztél, hogy hol tartok!”
Hát így.
Judit elkészítette a workshopon a tervét (még emlékszem, pontosan ezeket a lépéseket rajzolta le) és utána hazament, pihent egy kicsit, majd lépett.
Tényleg nem szeretek tanácsot adni, de ha van egy álmod, célod, akkor egy jó tervvel, apró lépésekkel, elkötelezettséggel, kellő rugalmassággal és tettekkel el tudsz oda jutni.
Úgyhogy merj lépni! 😊
Van egy idézet, amit nem tudom kitől származik, de tetszik:
"Azt a távolságot, ami a valóság és az álmaid között van, úgy hívják, hogy cselekvés."
Mik azok a lépések, amelyeket meg kell tenned, hogy eljuss oda, ahova szeretnél ebben az évben? És mi az az első, pici lépés, amit máris megtehetsz?
Ha pedig szeretnél egy jó tervet, akkor gyere el a MUNKA, AMIBEN A LEGJOBB LEHETSZ workshopra, február 15. vagy 17.-én – KÉT dátumból is tudsz választani.
Várunk szeretettel. 😊
