Unalmas munka helyett izgalmas, szívből jövő vállalkozás – 10 óra alatt???
Mindaddig lehetetlennek tűnik, amíg meg nem valósítják.
NELSON MANDELA
Szeretem, ha tudok arról, hogy mi történik az ügyfeleimmel azután is, hogy lezártuk a coaching folyamatot. Ezért időről időre megkérdezem őket, hogy mi újság.
Múlt héten egy tavalyi ügyfelemnek, Janinak írtam és nagyon megörültem, mert rögtön fel is hívott, hogy meséljen.
Jani tavaly júliusban keresett meg, hogy segítsek neki kitalálni, hogy mi is lenne az őt lelkesítő foglalkozás, mert amit tanult és amivel évek óta foglalkozik, az nem az. Hiába szerették a munkahelyén, ő ennek ellenére fásult volt és úgy érezte, nincs a helyén.
Beszélgettünk egy picit, aztán gyorsan döntött, hogy kezdjünk el dolgozni, és ezután pontosan 10 x 1 órát beszélgettünk kb. 6 hónap alatt.
Amikor az első alkalommal kitűztük a folyamat célját (ez a coaching egyik lényege, hogy mindig egy cél felé dolgozunk, nem csak úgy spontán beszélgetünk), az lett a cél, hogy LEGYEN CÉL. 😊
Ez így elsőre furán hangzik, de az nagyon sokszor fordul elő, hogy úgy jön hozzám valaki, hogy fogalma sincs, hogy mit szeretne igazán. Csak abban biztos, hogy ami most van, az nagyon régóta nem jó neki. Vagy unja, vagy értelmetlennek találja, vagy ugyan elvan vele, de szeretne sokkal több lelkesedéssel dolgozni.
Végül is az az idő, amit munkával töltünk, az az ébren töltött időnk komoly százaléka, ezért nem mindegy, hogy ezt milyen hangulatban tesszük.
Szóval Jani is itt tartott, amikor elkezdtünk dolgozni. Annyit még tudhattunk a vágyott munkáról, hogy fontos volt, hogy az a munka, ami majd meglesz, olyan legyen, amit sajátjának érez, legyen benne kreativitás, és szívből kell jönnie.
Ez egy fontos kiindulópont volt. Nagyon sokan vannak hosszú évek óta beragadva olyan munkákba, szakmákba, amiket ugyan ők választottak, és annak idején racionálisnak tűnt ezt választani. Sokan azért, mert meg akartak felelni a családi hagyományoknak, hogy pont azt tanulják az egyetemen, amit már a nagypapa is tanult, vagy olyan munkájuk legyen, ami a nagy számok törvénye alapján sikert, bevételt hozhat. De az is lehet, hogy az a munka, ami évekig örömöt okozott, egyszer csak fárasztó nyűggé válik.
A coaching beszélgetések alatt nekem az a dolgom, hogy minden saját ötletet, felmerülő tanácsot, racionális reakciót kikapcsoljak. Nem az én megoldásaim fontosak egy útkeresésben, hanem hogy kiderüljön, hogy az ügyfelemet mi éltetné, mitől érezné úgy, hogy van értelme annak, amit csinál.
Szóval most is kikapcsoltam a saját dolgaimat, és elkezdtem úgy figyelni, hogy a legapróbb szemcsillogást, grimaszt, sóhajt, hangváltást is észrevegyem.
Janinál arra lettem kíváncsi már az elejétől, hogy mikor említ először olyan dolgot, amit nem unt meg pár év alatt. Mivel nem ismertem őt korábban, csak arra támaszkodhattam, amit abban a pillanatban hallottam és láttam.
Szinte egy elejtett félmondatból derült ki, hogy otthon évek óta ő süti a kenyeret. A környezete pedig imádja, amiket süt. 
De ez csak egy hobbi volt. Majd nem sokkal a beszélgetésünk után spontán bejelentkezett egy amatőr pékversenyre, ahol meg is nyerte egy adott kategória díját! Wow. Pedig nem is készült fel rá igazán.
Közben dolgoztunk tovább azon, hogy hogy nézne ki az a munka, amit szívesen csinálna. Mintegy mellékesen azért kiderítette, hogy mikor indul valahol pék képzés, mert arra el akart menni. Csak úgy.
Innen nézve látszólag nagyon egyértelmű, hogy Janit a sütés villanyozza fel, ugye? De akkor miért nem lett eddig pék?
Ez egy remek kérdés, amire a válasz azonban nem ennyire egyértelmű….
Miért nem az a munkánk, vagy a vállalkozásunk profilja, amiről tudjuk, hogy szívesen csináljuk?
Ha könnyű lenne azonnal azt csinálnia mindenkinek, ami külső szemmel egyértelműnek tűnik, akkor bizonyára már mindenki régen döntött volna, belevágott volna és csinálná.
De pont azért nem csináljuk, mert van valamilyen belső akadály, amit a kívülről jövő jó tanácsok vagy a belső racionális érvek nem képesek ledönteni.
Ha könnyű lenne, akkor soha senki nem lenne elakadva.
Sokféle akadály lehetséges:
- Az otthonról hozott utasítás: „Legyen egy rendes állásod fiam”.
- Félelem az ismeretlentől: „És mi lesz, ha ebben nem leszek jó? Még sose csináltam hivatásszerűen.”
- Félelem az elköteleződéstől: „Mi lesz, ha ezt is megunom?”
- Ha pedig a környezet nem támogatja az újat, akkor még nehezebb. „Már megint milyen őrültséget találtál ki?”
- És végül, félelmetes az egész addig, amíg nincs egy terv vagy egy jó stratégia.
Janival is sokat dolgoztunk ezeken a kérdéseken, aztán kb. a negyedik alkalomnál megjött az első áttörés – annak a felismerése, hogy lehet, hogy már csinálja azt, amire vágyik?
Ez a felismerés meglepte, pont úgy, ahogy ez másokat is meg tud lepni.
Sokszor annyira beszűkültté válunk, ha mindig ugyanabban a környezetben vagyunk, és még fáradtak is vagyunk, hogy nehéz meglátni, hogy merre lenne a legjobb elindulni.
Ahhoz pedig, hogy valami megváltozzon, kell még egy fontos dolog, ami ebben a folyamatban is felmerült: kell az engedély.
Saját engedély arra, hogy:
- lehet nem tudni,
- lehet mást akarni,
- lehet lassan vagy gyorsan haladni,
- lehet lazítani,
- lehet másképp gondolni, mint a környezet,
- és lehet egyáltalán akarni.
Azt kell mondanom, hogy amikor ez a két feltétel teljesül, onnantól kezdve már nagy lépésekben halad előre minden, megjön a kedv a cselekvéshez is.
Tehát ez a 2 feltétel:
- Felismerni azt, ami fontos.
- Engedélyt adni magunknak arra, hogy csináljuk és élvezzük azt, ami fontos.
Ha ezek megvannak, akkor a lehetetlenből egyszer csak lehetőség lesz. Lesz cél, lesz döntés, lesz elköteleződés és lesznek megoldások. És így lesz cselekvés is, mert a felismerésektől lesz energia, ami hajtja a folyamatot és adja a motivációt.
Jani úgy döntött, hogy olyan tempóban halad előre, ami neki kényelmes. Más dönthet másképp. Mindenkinek saját tempója és lehetőségei szerint érdemes haladnia. Nem összehasonlítható egyik élet a másikkal.
A coaching abban segít, hogy ezeket a lehetőségeket felfedezzük és ahhoz mérten dolgozzunk ki egy olyan tervet, ami talán egy hatalmas új kalandhoz vezet, de biztonságos lépésekkel lesz tele.
Úgyhogy Jani beiratkozott a tanfolyamra, és talált magának olyan pékségben gyakorlati helyet, ami a számára fontos értékrendnek és minőségnek felelt meg, majd ezzel elkezdett egy új szakmát felépíteni magának.
Olyat, amilyen még sosem volt a családban. Olyat, amire még ő sem gondolt korábban.
Amikor most felhívott, a következő hírrel fogadott: otthagyta a gyakorlati helyet, és ősszel nyitja a saját üzletét. 😊 Már megvan a helység, őszre meglesz a papírja is hozzá, és azóta is nagyon szeret sütni. Tele van ötlettel, tervekkel.
Hát ennyi minden történhet 10 óra alatt, amit 6 hónapra osztottunk szét, mert közben volt nyári szabadság és kisebb-nagyobb szünetek.
Te min változtatnál, ha lenne néhány ilyen órád?
Nekem ezek a történetek jelentik a legnagyobb inspirációt. Ezért szeretném, ha minél többen tudnának ilyen örömteli hírrel szolgálni a következő 6-8 hónapban.
Neked milyen engedélyre van szükséged ahhoz, hogy új terveid legyenek a munkáddal, vállalkozásoddal kapcsolatban? Hogy pontosan tudd, mi az, ami a saját utad, ami szívből jön?
Ha segítségre van szükséged, hogy átgondoljunk egy számodra új stratégiát, akkor keress bátran. ITT
