Aki letöltötte és elolvasta az Álommunka Projekt útmutatót, tudja, hogy az első két pont miről szól. A szembenézésről és a szabotőreinkről. Arról, hogy mit szeretnénk, és hogy mi az, amit ebből felvállalunk. Kicsi gyerekként pontosan tudjuk, hogy mire van szükségünk, és ezt jó hangosan közöljük is a világgal. Aztán ahogy egyre nagyobbak leszünk, megtanuljuk elhallgatni, eltitkolni, hogy több dicséretet, elfogadást és szeretetet kapjunk. Elkezdünk olyan dolgokra vágyni, és olyan dolgokat mondani, amelyek nem mindig tükrözik a valóságot. Egy idő múlva pedig már nem biztos, hogy tudjuk, hogy mik a mi álmaink, és mi az, ami valaki másé. Sokszor még a nagy bajban sem kérünk segítséget, mert megtanultuk, hogy az ciki, és aki segítséget kér, az gyenge.

Két éve eltölthettem egy varázslatos délelőttöt egy nemzetközileg is elismert külföldi coach társaságában. Kérdeztem, hogy emlékszik-e, hogy mi volt az első lépés ahhoz, hogy mára a világ számos országában ismerik, és a nevével fémjelzett coaching programot már oktatják is? Elmesélte, hogy volt, amikor alig volt ügyfele, munkanélküli férjjel, három kiskorú gyermekkel. Kétségbeejtő volt a pénzügyi helyzetük. Ciki, nem ciki, elment egy régi ismerőshöz, aki egy nagy cég HR vezetője volt és segítséget kért tőle. Őszintén elmondta neki, hogy teljesen le vannak égve, hogy nagyon nagy szüksége van egy komoly megbízásra, és bemutatta neki, hogy milyen egyedi és újszerű programot kínál szervezetfejlesztőként. Megkapta az első megbízást és onnantól kezdve folyamatosan lett munkája.

Anno, vezetőként én is eljutottam egy olyan pontra, hogy segítséget kellett kérnem ahhoz, hogy eredményesebb és jobb vezető legyek. Az egyik ülésen összeomolva meséltem a coachomnak, (aki azóta mentorom és tanárom), egy nagyon nehéz helyzetről a cégen belül, és arra emlékszem, hogy egy idő múlva már csak ültem és folytak a könnyeim.

Teljesen tehetetlennek éreztem magam.

A coachom egy kis idő múlva megkérdezte, „mire lenne most szükséged?”. Még mindig könnyes szemmel elkezdtem valami nagyon ésszerű választ adni, hogy arra, hogy megoldjam ezt a helyzetet, hogy a nehézség után tudjak új ötleteket bevezetni, stb……Félbeszakított, és megismételte:

„mire lenne most szükséged, ebben a pillanatban?”.

Nagyon nehezen annyit mondtam, hogy egy ölelésre és közben iszonyatosan szégyelltem magam.

Egy cégvezető nem mond ilyet. Egy cégvezetőnek erősnek kell lennie.

Anélkül, hogy összedőlt volna a világ, megölelt, és pár perc múlva ismét tudtunk dolgozni. Azzal dolgoztunk, hogy hogyan és mit mondok ki abból, amire valóban szükségem van. Mi az, amit külső elvárások miatt mondok, teszek, és mi az, amit valójában akarok. Fantasztikus ülés volt és úgy hiszem, ez volt az első lépés abban, hogy azóta annyi minden változott az életemben.

Többször is eszembe jut ez a történet, amikor hasonló témákkal dolgozunk azokkal az ügyfelekkel, akik engem választottak coachuknak.

Például amikor megkérdem, hogy mit szeretne elérni a folyamat végére? Nagyon sok mindenről kezd el beszélni, olyan, mintha nem tudna választani, csak mondja és mondja, és érzem, hogy egyre kevésbé értem, hogy hova tartunk. Amikor aztán megkérdem, hogy igazából mit szeretne, akkor jön a rövid, kerek mondat: „A fenébe is, elismert szakember akarok lenni.”

Vagy amikor megkérdezem egy sikeres vezetőtől, hogy hol szeretné magát látni 5 év múlva? Hallgatom a válaszát, de egy idő múlva nem tudok már figyelni a mondandójára. Csak azt hallom, hogy elment az erő a hangjából. Alig hallom, amit mond. Megkérdezem, hogy mi történt most a hangjával? Hol van a meggyőződés abból, amit mond?

Dolgozunk utána még egy darabig, és az ülés legvégén ennyit mond: fogalma sincs, hogy ő 5 év múlva hol akar lenni. Annyit tud most, hogy változtatni akar, mert ahol, és ahogy most van az nem jó. És szeretne eljutni oda, hogy ne elvárt válaszokat adjon, hanem olyat, ami valóban a sajátja. Adott esetben azt, hogy „nem tudom”.

Sokszor azért dolgozunk olyan helyen, amit nem szeretünk, hogy valamilyen belénk nevelt, vagy valamilyen társadalmi elvárásnak megfeleljünk. Egy vezetőnek 5 év múlva is vezetőnek illik lennie, mert ha nem az, akkor biztos nem jó vezető. Vagy azért dolgozunk egy számunkra unalmas munkakörben, mert több évig ezt a szakmát tanultuk az egyetemen. Mert otthon elvárták, hogy ügyvédek, orvosok, cégvezetők, szupersztárok legyünk. Vagy azért hajtjuk magunkat ész nélkül, mert ez a trendi, és mert a kollégák is ezt csinálják.

Aztán jön a kiégés. Vagy a kirúgás.

Számodra mi az, ami nehéz? Mi az, amit titkolsz magadtól és a környezetedtől?

• Nehéz segítséget kérni, amikor úgy érzed, hogy nem jutsz egyről a kettőre?
• Nehéz azt mondani, hogy ugyan elismert vezető vagy, de már utálod, amit csinálsz?
• Nehéz elfogadni, hogy ugyan régen szeretted ezt a munkát, de most már nem megy?
• Nehéz rávenni magad, hogy elkezdj most változtatni, hogy egy fél év, év múlva leléphess?

Igen, ezek nehéz dolgok valóban. Nehéz, mert amikor kimondod, akkor olyan mintha beismernéd, hogy gyenge vagy. Lehet, hogy valakiknek csalódást okozol, és lehet, hogy abban a pillanatban ez életed legnagyobb kudarcának tűnik. Ettől pedig még rosszabb kedved lesz. Lehet, hogy olyannak mondod el, aki kinevet. Vagy olyannak, aki nem vesz komolyan, és olyan is lehet, aki azt mondja, hogy rossz vezető vagy.

Pedig szerintem ez a könnyebb.

Mert ami igazán nehéz, az:

• talpra állni egy kiégésből, és újra szépséget és motivációt találni valami munkában (hidd el, tudom, miről beszélek);
• nyugtatókat szedni, hogy aludni tudj, különben éjjel is a munkádon jár az eszed, és nem tudod magad kipihenni;
• olyan projekten dolgozni, amikről már az elején tudod, hogy semmi értelme nincs;
• újra és újra csalódást okozni a szeretteidnek, azzal, hogy fáradt és rosszkedvű vagy;
• pár év múlva a fejedet verni a falba, hogy miért nem változtattál akkor, amikor még fiatalabb voltál.

Ha kimondod, hogy mire van szükséged, hogy mi az, amit valóban szeretnél, akkor esélyt adsz magadnak, hogy valaki azt mondhassa: „Ez egy fantasztikus ötlet, és becsülöm az őszinteséged, a bátorságod. Miben segíthetek?”

Megírod nekem?

Nagyon köszönöm, hogy ezt a bejegyzést is elolvastad, és ha tetszett, akkor kérlek, oszd meg másokkal.

Megosztani itt tudod: https://www.facebook.com/KalanguCoaching.
Ahonnan letölthető az Álommunka Projekt útmutató: www.kalangu.net.
Kérdéseket itt tudsz feltenni: evat@kalangu.net.

Szép napokat!

Éva