ENGEDÉLY A TÚLÉLÉSRE

Nem a legerősebb fajok maradnak életben, hanem azok, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni

Charles Darwin

A tavaszi határlezárások után a világ több országa is, ahol a nemzetközi turizmusnak jelentős szerepe van az éves GDP-ben, június végére úgy döntött, hogy megnyitja határait az odalátogatók előtt.

Így tett többek között az osztrák, a német, az olasz, a spanyol, a mexikói és a török kormány is. Ezzel a döntéssel engedélyt kaptak ezek a régiók arra, hogy túléljenek.

Törökországgal hosszú éveken keresztül dolgoztam, és tudom, hogy ott is emberek millióinak a bevétele függ attól, hogy fogadhatnak-e turistákat. A nyitásnak köszönhetően így július óta a kemping, a hotel és a búvárbázis tulajdonos is túlélhet. Szigorú szabályok mentén ugyan (nyílt téren is kötelező maszkhasználat, lázmérés, minden fertőtlenítése, távolságtartás, és még egy halom másik szabály, amit be kell tartani), de legalább dolgozhatnak.

Azért csak a túlélésre elég ez, mert közben sok országból nehéz kiutazni, mert megszűntek például a közvetlen charterjáratok, vagy visszafelé kötelező a két hét karantén, és/vagy a negatív PCR teszt. Szóval nem egyszerű, de mégis működik valamennyire.

Az ország tengerparti régióiban kevés a megbetegedés, talán pont a nagyon komoly óvintézkedések miatt, vagy a napsütésnek és annak köszönhetően, hogy nem zárt terekben tartózkodnak az emberek, úgyhogy oda mennek is külföldi turisták, akik vállalják az utazással kapcsolatos szigorú szabályokat, illetve a plusz macerát.

A helyi szolgáltatók pedig meghosszabbítják a szezont, még novemberben is nyitva lesznek többen azok közül, akik októberben be szoktak zárni.

Ezekben a régiókban ennyi talán elég a túléléshez.

Március óta az én életemben is rengeteg változás történt, ami igencsak próbára tette minden rugalmasságom és nyitottságom.

Elköltöztem külföldre pont a lezárás előtt egy héttel, úgyhogy a bútoraim egy része csak két hónap múlva érkezett meg. Amikor a hivatalok újra nyitottak, akkor tudtam végre elintézni néhány kötelező dolgot. Majd jött egy egészségügyi helyzet, ami egy kisebb műtéttel zárult, de ami szerencsére jól oldódott meg.

Mivel más kollégákkal együtt én is elvesztettem a következő hónapokra betervezett munkáim nagyrészét, az első sokk után kerestem én is, hogy hogyan éljek túl, mentálisan és szakmailag is. Korábban írtam arról az eszköztárról, amihez ilyen helyzetekben fordulok a PÁNIKZÓNA VAGY VIRÁGBA BORULÁS – MELYIKET VÁLASZTOD? bejegyzésben és most is ez történt.

Ugyan a közösségi médiában kevesebbet voltam aktív, de közben számos kapcsolatot kötöttem a nagyvilágban, érdekes és fontos, előremutató beszélgetésekben vettem részt, így a szigorú helyi karantén alatt számomra kinyílt a világ, és nem bezárult.

Amikor már szabadabb mozgás volt, és megjött a többi bútorom, kipakoltam. 😊 Fantasztikus érzés volt a hosszas dobozok közötti lét után.

Majd egy kedves kolléganőmmel úgy döntöttünk, hogy mi előre menekülünk és összeállítottunk egy középvezetőknek, vezetőknek és munkahelyi csapatoknak szóló programot, ami segít a „remote” munka világában hatékonyabban, eredményesebben dolgozni. Mindketten jól ismerjük a távolról dolgozást: én már 30 éve dolgozom így a világgal, és kolléganőm is évek óta dolgozik így, úgyhogy mi így segítünk másoknak nem csak megszokni, hanem jól is lenni az ilyen típusú munkavégzésben.

Most pedig épp egy kis török faluban töltök el pár hetet, vállalva a visszautazás minden kényelmetlenségét. Dolgozni innen is tudok, de közben végre feltöltődök és ismét újratervezek.

A világ ugyan bezárt sok szempontból, de nem állt meg.

2020 az az év, amikor szinte naponta van szükségünk egy új stratégiára és úgy tűnik, hogy néhány iparágtól eltekintve, amelyeknek jelentős plusz forgalmat hozott ez az időszak, mindenki másnak a rugalmasságot és nyitottságot kell magában megerősítenie a válság átvészeléséhez.

Egy kedves ügyfelem, aki pont a karantén kezdetén, 56 évesen vesztette el középvezetői állását, szintén nem tétlenül várta, hogy mit hoz ez az év, hanem azonnal elhelyezkedett egy zöldség nagykereskedésnél. Ládákat pakolt és piacon árult, de közben vezetői tapasztalataira támaszkodva, hatékonyabbá szervezte a nagyker raktári folyamatait.

Amikor megkeresett, hogy coachként segítsek neki visszatérni abba a munkakörnyezetbe, ahol a korábbi tapasztalatai és saját értékrendje szerint tudna dolgozni, nem volt túl jó kedve. A nagykeres munkával ugyan sikerült átvészelni a legnehezebb hónapokat, de ahogy sokunkat, őt is nyomasztotta mindaz, ami a világban, és a saját munkájában történt.

Legelőször megbeszéltük azt, hogy milyen erősségeinek köszönhetően tudott szinte azonnal munkába állni, amikor a korábbi cégtől elküldték.

Az a felismerés, hogy ő mennyire rugalmas és nyitott, és milyen gyorsan tud bármilyen helyzetben teljesíteni és értéket teremteni, hatalmas löketet adott a továbbiakhoz.
Így már tudtunk azon dolgozni, hogy hogyan és merre tovább.

Csaba hosszú évek óta nagyvállalatoknál vezetett kisebb-nagyobb csapatokat, projekteket, mindvégig alkalmazottként. Szóba került, hogy milyen lenne, ha projektvezetői munkát keresne, akár külsősként, ahol csak egy adott időszakra szerződne. Ezzel új tapasztalatokat szerezne és kinyitna magának egy új világot.

Még arról is beszélgettünk, hogy lehet, hogy most érdemes lenne olyan kisebb cégeket megkeresnie, akik olyan szektorban működnek, aminek ez az időszak több munkát és ügyfelet hozott és esetleg örülnének a sok évnyi multis tapasztalatnak.

Mivel Csaba tényleg nagyon rugalmas, megbeszélte saját magával, hogy MIÉRT NE, és ugyan sosem akart vállalkozó lenni, de így még akár az is beleférne. Úgyhogy Csaba beleállt egy új stratégiába és így bemutattam őt egy kedves kollégámnak, akik projektvezetőt keresetek a következő 6-8 hónapra.

Így az önéletrajzában máshova kerültek a hangsúlyok a korábbi eredményeivel kapcsolatban, és dolgoztunk azon, hogy hogyan képviselje magabiztosan azt, amit ő eddig elért, akkor is, ha az aktuális helyzete nem éppen felhőtlen. Beszélgettünk arról is, hogy hogyan figyelje meg, hogy milyen környezet az, ahol ő jól tud majd teljesíteni.

Az első munka ugyan nem jött össze (szerintem nagy veszteség ez az adott cég számára), de aztán jött egy hasonló megkeresés, ahol végül a közvetítő cég kérte fel Csabát, hogy saját csapatukat gazdagítsa alkalmazottként. Olyan munkát és bért ajánlottak neki, ami meghaladta minden elképzelését és maga a csapat is olyan, amiben ő szívesen dolgozik, és ahova jókedvvel adja majd át minden tudását.

Több válságot csináltam már végig személyesen is, cégvezetőként is, és coachként is többeknek segítettem extrém helyzetekből jól kijönni.

Ilyenkor nagyon fontos, hogy hova helyezzük a fókuszt, és mik lesznek a prioritások. Illetve az a szemléletváltás, amibe Csaba is beleállt.

Az első időszakban engedélyt adott magának a túlélésre, hogy valami egészen más munkát vállaljon, ahhoz képest, amit addig végzett, illetve használta az erősségeit: rugalmasság, nyitottság, alázat.

Aztán engedélyt adott magának arra, hogy segítséget kérjen, és arra is, hogy egy új stratégia mentén keressen megfelelőbb munkát. Közben nyitott volt új kapcsolatokra, de nem mindenáron, bárkivel, hanem csakis ott, ahol a saját értékeit látta visszatükröződni.

Ez a recept már nagyon sok ügyfelemnél bevált korábban is, illetve láttam más ilyen váltásokat is a saját környezetemben is. A hírekben is lehetett olvasni például arról a fotósról, aki biciklis futár lett, vagy azokról a művészekről, akik ingatlanfelújítási szolgáltatást indítottak.