HOL VAN A SZENVEDÉLYED?

Az élet értelme, hogy megtaláld, milyen képességgel ajándékozott meg a sors. Az élet célja pedig, hogy ezt tovább add másoknak.

Pablo Picasso

Pár napja beszélgettem Skypeon egy kedves londoni barátommal, akivel még egy ottani meetupon ismerkedtem meg. Mindig jókat beszélgettünk, és jókat is boroztunk. Ez a srác fantasztikus történetmondó, és nagyon inspiráló vele minden beszélgetés.

Mióta megismertem, szabadúszó lett ő is. Otthagyta a nagyvállalati jól fizető karrierjét, hogy saját vállalkozást építsen, egyrészt egy startupban, másrészt coachként.

Elmesélte, hogy a startupja jól halad előre, és tetszik neki, hogy már szerzett szponzort, hogy elindulhasson a gyártása annak a kütyünek, amit kitaláltak a társaival.

Kb. úgy beszélt róla, mintha arról mesélne, hogy vett egy vonatjegyet. Vártam, hogy mikor jön meg a lelkesedése a történetben, de nem jött. Hogy lesz energiája akkor ezt az egészet felépíteni? -gondoltam.

Kérdeztem, hogy mi a helyzet a történetekkel, és elkezdett mesélni arról, hogy vannak ügyfelei, akiknek segít felkészülni egy állásinterjúra, vagy elmenni egy fontos üzleti tárgyalásra. Segít nekik elmondani a saját történetüket és azokon keresztül sikeresebbé válni. Sőt, van, akivel ingyen is dolgozik, mert annyira szereti ezt a munkát.

Itt végre elkezdett csillogni a szeme.

Megkérdeztem tőle, hogy hogy nem ezt a bizniszt építi teljes erőbedobással, hanem a startupot?

Azt válaszolta, hogy azt érzi, hogy ebben valamiért visszafogja magát, hogy nem tesz ki mindent, nem mutatja meg magát eléggé. Hogy nehezen áll ki idegenek elé, hogy elmondja nekik, hogy ez a munkája.

Nem akartam vele nagyon konfrontálni, de amikor megmutatott egy videót, amin ő beszél, nem bírtam tovább, kifakadtam:

„Ha nem veszed magad végre komolyan, és nem tanítasz meg engem, és másokat, hogy hogy legyünk ennyire lazák és természetesek egy videón, akkor megfosztasz bennünket valami nagyon fontos tudástól. Ezt nem teheted!”

Aztán elköszöntünk.

Pár óra múlva kaptam tőle egy emailt, hogy nagyon köszöni ezt a beszélgetést, hogy ennyire figyeltem rá, és hogy észrevettem valami nagyon fontosat.

„Te pedig megtaníthatnád nekem azt, hogy hogy maradjak kapcsolatban a munkám szenvedélyes részeivel.”

Nagyon boldog voltam, hogy ezt mondta, és aztán végig gondoltam, hogy hogy is van ez az én életemben.

Nekem mindig fontos volt, hogy szeressem a munkámat. Ha már egyértelműen kevesebb volt a munkámnak az a része, amiért tudtam lelkesedni, akkor váltottam.

Múlt héten volt a Nemzetközi Coaching Hét, amikor rengeteg coachinggal kapcsolatos rendezvény van világszerte, hogy ez a fontos, hatékony eszköz minél több emberhez eljusson.

Pár éve még nem gondoltam volna, hogy ez a hét nekem bármit is jelenthet.

A coachinggal 2007-ben találkoztam először, amikor cégvezetéssel kapcsolatos nehézségekben kértem segítséget valakitől, akiről később tudtam csak meg, hogy ő egy coach.

Az, hogy elkezdtünk dolgozni olyan témákban, amikről senki mással nem tudtam úgy beszélgetni, hogy ne kapjak valamilyen elítélő vagy elmarasztaló megjegyzést, olyan mondatokat, hogy „hát Te hülye vagy, hogy ilyeneket gondolsz”, vagy „miért nem csinálod azt, hogy…”, szóval az volt az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem.

És nem azért, mert közben ez lett a munkám. Nem ez az igazi fordulópont az életemben.

Hanem az, hogy a coachingnak köszönhetően rájöttem, hogy nekem a szabadúszó életforma az, ami bejön. Hogy ezt biztonságban kimondhattam, és a coachommal össze tudunk rakni egy tervet, amivel meg is valósíthattam.

Összeszedtük azt, hogy mi az, amit szenvedéllyel tudok csinálni, bármilyen munkát végzek. Nem pozícióhoz, munkakörhöz kötött dolgok ezek.

Szeretek nagyon beszélgetni, kérdezni, meghallgatni. Aztán pedig amikor megérkezik az AHA pillanat valakinél, és kapcsolatba kerül azzal, ami neki fontos, mint például ez a barátom, hát az maga a fénypont.

Amikor valaki meglátja a saját nagyszerűségét, és hogy ebben tudtam neki segíteni.

A jóból még jobbat formálni.

A lehetetlenben meglátni a lehetőséget.

És persze az örök szenvedély, az utazás, ami egész más formát öltött szabadúszóként. 😊

De miért ennyire fontos a szenvedély?

Írtam pár éve egy cikket a Coachszemlének, két angol coach workshopjáról, és az, amit akkor mondtak, sokszor jut eszembe.

„MI HOZZA A VÁLLALATI SIKERT?

Sokan keresik a jó választ erre a kérdésre. Jó üzleti terv? Jó termék? Jó kommunikáció? Jó csapat? Persze, ezek mind, és még ezer más dolog.

Akkor, amikor a mai üzleti világban igyekszünk mindent számokra fordítani, táblázatokban megmutatni, vagy százalékokban mérni, nem árt különös figyelmet fordítani az emberi tényezőkre és a szavak erejére is.

Ugyanis:

A szenvedély teszi lehetővé a kitartó munkát, és nem a számok.
A képzelet alkotja meg az új ötleteket, és nem a számok.
És az inspiráció képes a nehéz időszakokban is motiválni egy csapatot, nem a számok.„

(A cikk 2016-ban jelent meg a Coachszemlében: http://coachszemle.hu/business/719-beszelgetesek-amik-szamitanak-uzleti-eredmenyek-coaching-stilusu-beszelgetesek-altal.html)

Úgyhogy hol van a Te szenvedélyed?

Akkor, amikor egy racionálisan választott munkát végzel, amiben nincs benne az, amit igazán szeretsz, akkor mitől fosztod meg egyébként a környezeted? Mi az a tehetség, amit nem mutatsz meg másoknak?

Mi lenne az, amit akár ingyen is csinálnál?

Mi az, amitől most is tud csillogni a szemed, akkor is, ha fáradt vagy?

Kezdd el figyelni, hogy mitől érzed azt, hogy van hozzá energiád, hogy lelkes vagy és hogy bármikor képes lennél azzal foglalkozni.

Kövesd az érdeklődésed. 😊

Ideje kapcsolatba kerülni a munkád szenvedélyes részével, azzal, amit szívből tudsz csinálni. Lehet, hogy ez a munkádnak csak egy pici része most, de keresd, hogy hogy lehetne belőle több? És értem, hogy van, amikor a biztonság miatt nem lehet azonnal váltani, és nem is kell.