Nekem fontosak a kisvállalkozások. Talán azért, mert sok évig én is egy néhány személyes céget vezettem, és talán azért is, mert nagyon fontosnak tartom azt a munkát, amit ők végeznek.

Egy tanulmány szerint a KKV-k az Európai Unió hozzáadott értékének mintegy 58%-át teszik ki, a vállalkozásokon belüli arányuk pedig kb. 90%. Ez utóbbi arány Magyarországon valamivel magasabb, mint az EU-ban. Ezek a nagyon komoly számok ellenére, mégsem tudunk arról eleget, hogy hogyan fejlesztik magukat a gyorsan változó piaci környezetben, mert sajnos nem igazán költenek erre. Azoknak, akikkel én beszélgetek, sok a nehézségük, rengeteget dolgoznak, és sokan fel is adják. Nehéz őket meggyőzni arról, hogy forduljanak coach-hoz, mert nem ismerik a módszert és a folyamat kézzelfogható eredményeit, és ezért talán a coachok is nehezebben keresik meg őket azzal, hogy együtt dolgozzanak. Ezért is gondoltam, hogy egy esettanulmányban írok egy egyszemélyes vállalkozás vezetőjéről, és a kettőnk közös munkájáról, hátha könnyebben ül így le a két oldal egymással beszélgetni.

A folyamatban hagyományos coaching eszközökkel dolgoztunk, de többször bevontam nagy kedvenceimet, a Gestalt és pszichodrámás technikák némelyikét.

Ügyfelemet, nevezzük Krisztának, már régóta ismertem, amikor egy remek hangulatú közös ebédnél jelezte, hogy nagyon szívesen kipróbálná a coachingot, mert nagyon tetszik neki az, amit erről mesélek. Tudtam róla, hogy kb.10 éve dolgozik a rendezvényszervezésben, hogy imádja, amit csinál, és hogy nagyon kreatív. Akárhányszor beszéltünk a munkájáról, mindig csillogott a szeme, annak ellenére, hogy tudtam azt is, hogy nagyon komoly anyagi nehézségekkel küzd, melyek folyamatosan a napi létbiztonságát fenyegetik. Ennek ellenére ügyfeleivel kedves, empatikus és korrekt volt, és mindig a legmagasabb színvonalon teljesített minden megbízást.

Az első üléskor 4-5 célt is összeszedtünk post-it-okra, aztán kiválasztott egyet, amellyel elkezdtünk dolgozni. A célok között szerepelt anyagi függetlenség, egy jó csapat kialakítása, és szakmai elismertség. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy hiába minden lelkesedése, korrektsége, és fantasztikus ötletek sorozata, mégsem tud számára is előnyös szerződéseket kötni a beszállító partnerekkel. Nehezen mond magasabb árat az ügyfélnek, és a közös projektben szereplő együttműködő partnerek sokszor kihasználják és visszaélnek bizalmával.

Elkezdtünk azon dolgozni, hogy hol is vannak az ő határai, ami nekem is nehéz témám volt régebben. Megnéztük azt, hogy hogyan és mire mond nemet, és hogy van az igenekkel. Nem volt feladatunk megtalálni a válaszokat arra, hogy miért nem tud nemet mondani, miért nem érzi át saját értékét és profizmusát, akkor, amikor tárgyal, és megállapodásokat köt. Ehelyett azon dolgoztunk, hogy mitől érezné magát magabiztosabbnak, amikor tárgyal, vagy éppen egy konfliktushelyzetet kell felvállalnia, vagy végleg meg kell szakítania az együttműködést egy régi partnerrel nem-fizetés miatt.

Kriszta fantasztikusan nyitott volt minden ülés alatt, és hajlandó volt kipróbálni új technikákat. Saját bevallása szerint a coaching folyamat alatt 3 olyan pont volt, ami nagyon nagy áttörést, majd tartós változást hozott.

Mire jó egy jegesmedve?

Az egyik ülés alkalmával valahogy szóba került, hogy egy rendezvényen egy jegesmedve kosztümbe öltözött figura Krisztát egy öleléssel köszöntette, és hogy ez milyen nagy biztonságot és erőt adott neki. Amikor már párszor szóba került a jegesmedve, megkértem, hogy meséljen arról, hogy mit is jelent neki ez a hatalmas állat? Kiderült, hogy nagyon régen kedveli a jegesmedvéket, sokszor néz is velük kapcsolatos dokumentumfilmet, mert mennyire szépek, tekintélyt parancsolóak, és kedvesek, ahogy fetrengenek a hóban. Megkérdeztem, hogy mit lehet tudni a jegesmedve viselkedéséről még, például amikor a családját védi, vagy éppen vadászik? A listába bekerült, hogy olyankor kihúzza magát, két lábra áll, rendíthetetlen, bátor és kiáll saját magáért. Megkérdeztem, hogy hogyan tudná őt egy jegesmedve támogatni, akkor, amikor egy fontos megbeszélésen vesz részt? Azt válaszolta, hogy például úgy, hogy azt képzelné el, hogy ott áll mögötte egy jegesmedve. Ez erőt adna. Ki is próbáltuk, és aznap ezzel a tudattal ment el egy számára nagyon nehéz megbeszélésre, ami elmondása szerint a vártnál sokkal jobban sikerült. Később adtam is neki ajándékba egy kulcstartót, amin egy fehér medve lóg, hogy mindig ott lehessen vele. Az az ülés, majd az azt követő megbeszélés után Kriszta sokkal jobban tudta képviselni saját magát a tárgyalásain. A medve pedig azóta is nála van.

És ki ül az asztalfőn?

Egy kis idő múlva skype-on dolgoztunk, a kamera pedig épp be volt kapcsolva. Kriszta beteg volt, ami miatt napok óta nem tudott rendesen dolgozni. Levert volt, és azt érezte, hiába ír ajánlatokat, nem jön rájuk kedvező válasz. Nagyon kétségbe volt esve, sírt. Megemlítette, hogy nem tudja miért, de most mintha semmi sem sikerülne, és még az sem jó ahol ül, pedig máskor is itt szokott dolgozni. Közel 1000 óra pszichodráma után szinte automatikusan jött a kérdésem: milyen érzés lenne, ha átülnél az asztalfőre? Lenne kedved kipróbálni? Átült, és megnéztük, hogy így mit lát maga körül. Azonnal mondta, hogy így rálát mindenre, kitágult a tér, és hogy sokkal erősebbnek és elszántabbnak érzi magát.
Ez egy egyszerű eszköz a drámában, és akkor használjuk, amikor a témagazda be van ragadva egy adott helyzetbe, és a fizikai kimozdítás segít a lelki kimozdításban is. Sokszor elég egy egyszerű helycsere, hogy másképp lásson dolgokat. Úgyhogy amikor Kriszta átült, onnantól kezdve minden megváltozott. Ez után ki tudta mondani, hogy ő irányít mindent, és ha azzal az érzéssel építi a cégét, hogy ő ül az asztalfőn, akkor sokkal magabiztosabb.

Gyászlevelek

A harmadik áttörés, bár a sorrend nem feltétlenül ez volt, akkor történt, amikor egy alkalommal többször került szóba, hogy az előző évben néhány üzleti partnerrel megszakította a kapcsolatot, akik visszaéltek a bizalmával, és hogy egy közeli hozzátartozója is meghalt. Mivel ekkoriban nagyon sokszor volt enervált, és szomorú, közben pedig dühös és csalódott is, megkérdeztem, hogy hogyan gyászol el történéseket, kapcsolatokat. Azt válaszolta, hogy a gyász csak annak szól, aki meghalt. Elmeséltem neki, hogy nekem milyen érzéseim voltak akkor, amikor eladtam a cégem, amit én építettem fel nulláról, és 10 éven át dolgoztam benne és hogy mennyire fontos volt a tudatos gyászmunka, hogy el tudjam engedni. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve összeírni az összes elmúlt kapcsolatról, hogy miért haragszik rájuk, és azt is, hogy mit tanult tőlük, mit köszönhet nekik. Először nagyon meglepődött az ötleten, aztán végül négy levelet írt. A levelek tartalmán is meglepődött, de ez után már el tudta engedni fájdalmát és csalódottságát. Pár hét múlva sokkal energikusabb volt, és ismét tudtunk a pozitív jövővel dolgozni.

Kriszta, a tavalyi ülések óta árat emelt, és így is tele van munkával, pedig legnagyobb félelme az volt, hogy így nem lesz elég ügyfele. Dolgozik vele egy lelkes csapat, akik a legmagasabb színvonalat képviselik a saját szakmájukban. És ami a legszebb, hogy kitartó munkájának, korrektségének, fantasztikus ötleteinek, és talán a kettőnk közös munkájának köszönhetően, az egyik post-it-ra felírt cél is megvalósult: elnyerte a legrangosabb szakmai díjat.

Tornallyay Éva

Tornallyay Éva, közgazdász, üzleti és vezetőfejlesztő coach, team coach, a Kalangu Coaching alapítója, világutazó. Nyugat Afrikában nőtt fel, angol nyelvterületen. Több mint 20 évig a nemzetközi idegenforgalomban dolgozott, ebből 10 évig saját cége vezetőjeként. A coaching hivatás sok év nemzetközi környezetben megvalósított sikeres kapcsolatépítés, termékfejlesztés, szerződéskötés és másfél éves barcelonai élet után találta meg. Jelenleg Budapesten és Barcelonában, személyesen és Skype-on dolgozik coachként, nagyrészt üzletfejlesztés, karrierváltás, expat és „sabbatical” (hosszabb alkotói szabadság) témákban. Coaching munkájában ötvözi a más kultúrákból és utazásai során eltanult értékeket, szokásokat, valamint a pszichodráma és a Gestalt coaching eszközeit.

Megjelent a Coachszemlében, 2014. február. Szerző: Tornallyay Éva

Fotó: http://pixabay.com/