Itt a Karácsony. Ismét eltelt egy év.

És ismét végig gondoltam, hogy mi minden történt ebben az évben. Jó hosszú a lista.

De mert a Karácsony az Karácsony, eszembe jutott, hogy amikor még kislány voltam, egy hónappal az ünnep előtt anyukám figyelmeztetett, hogy írjak levelet a Jézuskának, hogy legyen ideje teljesíteni a kívánságaimat.

Nem akármilyen levél volt ám. Kedvesen megszólítottam, rajzoltam neki szépséges karácsonyfát és igyekeztem a legszebb írásommal megírni a levelet. Aztán borítékba tettem, és betettük az ablakba, hogy éjjel el tudja vinni.

Éjszaka alig tudtam aludni az izgalomtól, hogy reggel megnézhessem, megtalálta-e a levelem. A levél pedig másnap reggelre mindig eltűnt.

Mennyire megnyugtató és egyben izgalmas érzés volt ez. Tudtam, hogy kértem, és így lesz esélyem arra, hogy megkapjam, amit szeretnék. Tudtam azt is, hogy nem mindig mindent teljesít a Jézuska, de azért valami a levelemből biztos ott lesz a plafonig érő karácsonyfa alatt.

És így is volt. Minden levelem célhoz ért, és Karácsony estére megtörtént a csoda. Pontosan azt kaptam, amire vágytam. Irtó szerencsés voltam.

Így aztán elgondolkodtam azon is, hogy mikor hagyjuk el azt a szokásunkat, hogy olyat kérünk, amire szükségünk van. Urambocsá, segítséget kérjünk.

Sokszor hallok olyat társaságban, összejöveteleken, hogy valaki szenved attól, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén. Amikor megkérdem, hogy nem szeretnél-e valamilyen segítséget, hogy változtatni tudj, azt feleli, hogy „Ááá, úgysem lehet ezen változtatni.”

Vagy az, aki évek morog, hogy nem elég, hogy utálja a munkáját, de a fizetését is mindig hatalmas késéssel kapja meg, a munka mennyisége viszont egyre több. Kérdezem, hogy kerestél-e másik munkát, ahol lehet, hogy ugyanígy nem fizetnek, de legalább szívesebben végzed? Az a válasz, hogy „Ááá, minek, úgysincs másik munka”.

Megint valaki mástól azt hallom, hogy olyan stresszes és sok az a munka, amit végez, hogy hónapok óta nem alszik rendesen, és egyre sűrűbben jár orvoshoz. Amikor pedig megkérdem, hogy mi lenne az a munka, azt mondja, hogy vállalkozna, de nem mer, mert az túl rizikós.

Gondolkodom azon, hogy min múlik, hogy van, aki kér segítséget, és szépen megváltoztatja az életét, és van, aki marad a panaszkodásnál, nem lép, aztán pedig kiég, vagy komolyan megbetegszik.

A segítségkéréshez számos tévhit és félelem kapcsolódik, és sokakat ezek akadályozzák abban, hogy lépjenek, kérjenek. Íme, néhány ezekből a tévhitekből.

Tévhit: sebezhetővé, kiszolgáltatottá válok, ha kérek.
Igazság: sokszor a segítségkérés segíthet abban, hogy másokkal jobb kapcsolatod legyen. Azt kommunikálod a világ felé, hogy ugyan nem tudod mindenre a választ, de hajlandó vagy tenni azért, hogy megtaláld és jobbá tedd a helyzeted.

Tévhit: Azt fogják rólam gondolni, hogy gyenge és béna vagyok.
Igazság: Lehet, hogy azért félsz attól, hogy mit szólnak mások, mert saját magadat is elítéled. Magadat marasztalod el, mondván milyen ember az, aki segítségre szorul. És így automatikusan ítélkezel azok fölött is, akik segítséget kérnek. Ezért, ha abba tudod hagyni az ítélkezést saját magad fölött, akkor másokat is könnyebben tudsz majd elfogadni olyannak amilyenek.

Tévhit: az igazán sikeres embereknek nincs szükségük segítségre.
Igazság: A legsikeresebb emberek azt felelik, amikor megkérdezik őket, hogy mi a sikerük titka, hogy tisztában vannak az erősségeikkel és a gyengeségeikkel. Ami nehezen megy nekik, azt átadják másoknak. Tudomásul veszik, hogy miben szorulnak segítségre, és nem tesznek úgy, mintha mindenhez értenének. Körbe veszik magukat olyan emberekkel, akikre támaszkodhatnak.

Tévhit: zavarok, feltartok másokat.
Igazság: mindent egyedül csinálni nagyon nehéz. Egy idő múlva akkorára nő a stressz szint, hogy fizikai, hangulati és érzelmi hatásai lesznek, és ezek megváltoztatják a viselkedésed. Sokkal jobban fogod a környezeted zavarni, ha többször vagy ideges, hisztis, rosszkedvű és kimerült.

Én is nehezen tanultam meg segítséget kérni. Legelőször akkor fordultam coachhoz, amikor még cégvezetőként nagyon nehéz helyzetbe kerültem és nem volt más megoldás. Kérhettem volna korábban is, azzal megelőztem volna egy körülbelül kétéves nagyon nehéz időszakot, de azt hittem akkor, hogy egy vezetőnek mindent egyedül kell tudnia megoldani.

Tévedtem. Nem kell mindent tudnia.

Azóta is többször fordulok coachhoz, ha elakadok, vagy pontosítani szeretném a számomra fontos célokat, és ha az ezek eléréséhez vezető utat le szeretném rövidíteni. Hihetetlenül sok minden tud megváltozni akár néhány coaching ülésen is, hát még egy több hónapos folyamatban.

Sok példám van arra, hogy mi minden történhet, ha valaki segítséget kért tőlem.

Például az a vállalkozónő, aki mindössze 3 ülés után megtalálta a számos lehetőségből azt az egyet, ami köré aztán felépítette az új üzleti modelljét.

Az a középvezető, aki nagyon nem szerette a munkáját, és a családi élete is romokban hevert, de aztán segítséget kért. Kb. 12 ülés alatt (ez 12 x 1 órát jelent) rendbe tette a céljait, felfedezte, hogy milyen erősségei vannak és azokat hogyan kamatoztassa, és így elég energiát gyűjtött a munkahelyi kihívásokhoz és most már számára ideális cégekhez jár állásinterjúkra.

Azt a cégvezetőt, aki a már sikeres vállalkozása mellett szeretett volna valami mást létrehozni, bár fogalma sem volt, hogy mi lenne az. Aztán mindössze 10 beszélgetéssel felvázolta az új cége koncepcióját, üzleti tervét.

Vagy azt a nagyon kedves külföldi hölgyet, aki nemrég költözött Magyarországra, és miután a családja dolgait elrendezte az új országban, otthonban, szeretett volna valami olyat csinálni, ami az övé, és amivel a világban is létre tud hozni valami számára fontos dolgot. Mindössze 4 ülés után döntötte el, hogy mit fog megtanulni a következő hónapokban, amivel aztán új és izgalmas vállalkozásba tud kezdeni.

Nekem pedig szerencsém van, hogy ilyen szép, őszinte, sokszor megható beszélgetésekben lehetek az egyik fél.

Úgyhogy bíztatlak Téged is Kedves Olvasó, hogy légy bátor és merj kérni Te is.

A Te karácsonyi kívánság listádra mi kerülne most? Mit kérnél magadnak? Egy olyan munkahelyet, ahova élvezettel jársz be mindennap? Vagy azt, hogy otthonról dolgozhass? Vagy azt, hogy legyen ötleted arra, hogy mi lenne az Álommunkád?

Ha esetleg eleged van abból, hogy nem változik semmi, és szívesen tennél valamit azért, hogy megvalósítsd a munkádhoz, vállalkozásodhoz kapcsolódó céljaidat, és kipróbálnád, hogy hogyan segít egy coach, akkor keress engem bátran és megbeszéljük a részleteket: evat @ kalangu.net

Vagy nézd meg, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni: https://www.kalangu.net/dolgozz-velem

Ezúton kívánok Neked és szeretteidnek Szépséges Karácsonyt. Köszönöm, hogy velem tartottál ebben az évben, és várlak vissza jövőre.