Amikor kislány voltam, ezekben a napokban már mindig nagyon izgultam. Tudtam, hogy ha fényesre pucolom a cipőmet, és jól viselkedek, akkor biztos ott lesznek a piros csomagok az ablakban. Biztos, hogy hozzánk is berepül éjszaka a Mikulás a rénszarvas szánon, és amíg alszom telepakolja a csillogó cipőimet.
Vártam a csodát. És jött is, minden alkalommal. Tele volt az ablak piros zacskókkal, édes, illatos naranccsal, mogyoróval. Meg persze néha virgáccsal. De az is a csoda része volt.
Emlékszel?
Ahogy Te is vártad annak idején, hogy egyszer csak észrevehesd, amikor elsuhan az ablakod előtt? Emlékszel, ahogy gyerekként hittél a csodákban? Kérdeztél, amíg meg nem kaptad a választ. Amikor járni tanultál, nem állhatott utadba semmi: több százszor is elestél, hogy újra és újra felállj, és elindulj. Kimondtad azt, amit gondoltál és világosan mások tudtára adtad, hogy mire van szükséged. Sírtál, ha szomorú voltál, és nevettél, amikor boldog voltál.
Emlékszel?
Aztán egyszer csak már nem hittél, nem kérdeztél, nem kértél, nem mondtad ki, és nem mutattad, azt, amit érzel. Nehezen hiszed el, hogy változhat valami, hogy képes vagy újra felállni, újat tanulni, álmodni.
Pedig milyen jó lenne újra átélni a csodát, ugye?
Most mit kérnél a Mikulástól? Mi lehetne a puttonyában, amit odatehetne a fényes cipődbe? Mi lenne az, ami most a csoda lenne?
Lenne kedved egy picit játszani?
Ha igen, akkor talán egy kicsit furcsa, de kedves játékra hívlak meg Téged.
Tegyük fel, hogy este van, már megvettél minden piros csomagot, és már odakészítetted a szeretteidnek, talán még felhívsz valakit, vagy elküldesz pár e-mailt, majd elálmosodsz és lefekszel aludni. Éjjel, miközben alszol, csoda történik, és az, ami most a legnagyobb probléma, nehézség a munkádban, valahogy megoldódik.
Képzeld el. Csak bátran. Játssz el a gondolattal.
Reggel felkelsz, ugyanúgy ahogy mindig, de nem tudod még, hogy csoda történt. Felébredsz, és azt érzed, hogy valami megváltozott. Mi lenne az első, legapróbb jele annak, hogy csoda történt? Mit vennél észre magadon?
Mi lenne másképp azon a reggelen, amikor megtörtént a csoda?
Esetleg másképp viselkednél? Másképp beszélnél? Másképp látnád magad a tükörben? Lehet, hogy kevésbé lennél feszült? Vagy többet mosolyognál? Más lenne a közérzeted? Vagy magabiztosabb lennél? Talán felhívnál valakit, akivel már régóta beszéltél?
A férjed, feleséged, kedvesed miből venné észre, hogy csoda történt veled? És a gyerekeid miről?
Aztán beérsz a munkahelyedre, és a kollégáid is észreveszik, hogy csoda történt. Mit látnának rajtad?
Kérlek, válaszolj mindegyik kérdésre, sorban. Ha van kedved, írd le magadnak. Vedd fel azt a testtartást, amit akkor vennél fel, ha már megtörtént volna a csoda. Gondold át, hogy Te magad miből vennéd észre, hogy valami csoda történt, és a környezeted miből venné észre?
Kész?
Most pedig gondold át, hogy a közelmúltban mikor volt olyan helyzet, vagy időszak, ami egy kicsit hasonlít arra, amit a csoda reggelén éreznél? Gyűjts még példákat arra, amikor úgy viselkedtél, ahogy a csoda utáni reggelen tennéd? Mi történt? Mi tettél előtte, ami ezt az eredményt hozta? Hogy csináltad?
Lehet, hogy volt valami, amit végigcsináltál. Lehet, hogy megoldottál egy problémát, úrrá lettél egy konfliktuson, legyőztél valami rossz szokást, vagy egyszerűen csak hagytál magadra időt. Lehet ez bármilyen kicsi, vagy nagy dolog.
Mivel járultál hozzá Te magad ahhoz, hogy ez megvalósulhatott?
Gondold át. Biztos vagyok benne, hogy eszedbe jut néhány ilyen példa, és eszedbe jut az is, hogy hogy csináltad.
És ezt a Benned lévő csodát, hogy tudod holnap reggel ismét használni?
Ha van kedved, írd meg nekem. Az Álommunka Projekt letöltésekor felkínáltam egy lehetőséget, hogy együtt keressük a válaszokat ezekre a kérdésekre. Élj vele!
Facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/KalanguCoaching
E-mailben pedig itt: evat@kalangu.net
Addig is sok csodát, és sok csokit kívánok Neked.:)
