Pánikzóna vagy virágba borulás - melyiket választod?
Soha ne engedd, hogy mások korlátozott képzelőereje téged is korlátozzon.
Dr Mae Jemison - amerikai űrhajós és orvos
Amikor 1857. március 8.-án textilipari nődolgozók vonultak New York utcáira tüntetni az emberibb munkafeltételekért, és a magasabb fizetésért, még biztos nem gondolták, hogy mekkora lavinát és változást indítanak el világszerte a nők szavazati jogával, egyenjogúságával kapcsolatban. Ez a tüntetés volt az első jelentősebb lépés ahhoz, hogy csupán pár évtizeddel később több országban is jelentősen megváltoztak a nőknek addig szánt szerepek és jogok.
Erről írtam már korábban, és arról is, hogy ezen a héten nekem mindig eszembe jut az életemben egy olyan sokkoló esemény is, ami egyike azoknak, amire nem lehet felkészülni.
Pont ezen a héten 10 éve repültem el Berlinbe, hogy idegenforgalmi szakemberként részt vegyek a világ egyik legnagyobb turisztikai vásárán. Már túl voltam legalább 10 megbeszélésen, amikor ránéztem a telefonomra.
16 nem fogadott hívásom volt a kollégáimtól és az akkor még új szomszédjaimtól. Tudtam, hogy oltári nagy baj van.
Azért hívtak, mert aznap délután egy ember (továbbiakban maffiózó), akitől vettem egy újépítésű lakást, aminek a megállapodásunk értelmében addig a 80%-át fizettem ki, betört a lakásomba, minden holmimat kipakolta és elvitte egy ismeretlen helyre.
Hátrahagyott négy kopaszkigyúrtat, hogy amikor hazaérek, ne juthassak be. Tette ezt azért, mert kifogást mertem emelni, hogy a lakás sokkal kisebb és pocsékabb, mint ahogy arra szerződtünk és mindez sajnos csak a beköltözéskor derült ki. (Engem igazolt két év múlva a jogvita, amikor a talajvíz elöntötte az épület mélygarázsát. Kiderült, hogy a ház egyáltalán nem volt alászigetelve.)
(A történet további részleteit elolvashatjátok itt: AMIKOR A LAVINA ELINDUL.)
Több minden miatt jutott eszembe most is ez a történet, többek között azért, mert sok mindenkivel beszélgettem az elmúlt hetekben arról, hogy mit lehet tenni akkor, amikor egy váratlan vagy nehéz helyzettől pánikba esünk.
Azon a 10 évvel ezelőtti éjszakán hullafáradtan visszamentem a régi lakásomba, amit már majdnem eladtam, és ahol egy kb. 15 éves kanapén kívül más nem volt. Ruha is csak annyi volt nálam, amennyit bőröndben elvittem aznap reggel Berlinbe. Minden más létező holmim a maffiózónál volt.
Ültem a kanapén és emlékszem, hogy azon gondolkodtam, hogy ez most valóban megtörtént-e. És hogy velem történt-e meg…
Hihetetlen és felfoghatatlan volt az egész.
Egy idő múlva eltűnt a köd a fejem körül, és annyit tudtam megfogalmazni magamnak, hogy:
Akármi is fog most történni, én ebbe nem fogok beleőrülni.
Akkor még nem tudtam, hogy mi lesz életem összes megtakarításával és minden holmimmal. Még egy hétig nem kaptam vissza az ingóságaimat, úgyhogy a barátaim hoztak edényeket, matracot, és jöttek, hogy tartsák bennem a lelket. Sőt, lett még egy furcsa dolog a működésemben, amin közben jókat nevettem: ha éjjel 3-kor felébredtem és bolognai spagettit kívántam, akkor rögtön megfőztem és megettem. Majd visszamentem aludni.
Áttértem valami kisbabaszerű működésre. Azon a héten azt és akkor adtam magamnak, amire éppen szükségem volt.
A történet végét már sokan ismerik. Annak a napnak kapcsán elindult egy lavina, amiben rengeteg, nagyon komoly döntést hoztam meg. Nem foglalkoztam azzal, hogy mit rontottam el, miért történik mindez velem, hanem csak előre néztem.
Eladtam egy jól működő vállalkozást, elköltöztem Barcelonába, új hivatást találtam magamnak, és most már évek óta szabadúszóként építem azt az életstílust, amit kitaláltam magamnak. Újra virágba tudtam borulni.
Mennyi mindent tanultam akkor és azóta!
Az egyik legfontosabb tanulás az volt, hogy mit választok a pánik helyett.
Pánikhelyzetbe sokszor kerülhetünk. Amiket én hallok coachként, azok többnyire azzal kapcsolatosak, hogy hogy lehet megfelelni külföldön vezetői szerepben, hogy nincs elég bevétel, nincs elég ügyfél, elvesztették az állásukat, közben válnak, rosszul szerződtek és ezért jelentős pénzt buktak.
Én is szoktam pánikolni, amikor a szabadúszó lét hullámvasútjának a lejtőjén ülök. Amikor nem telik meg egy workshop, vagy nem úgy jön a bevétel, ahogy elterveztem, vagy pont a csoportos coaching ülés előtt 5 perccel kapcsol le az internet (mivel főleg Skypeon dolgozom).
Most Nőnap alkalmából összeszedtem néhány gondolatot, ami nekem szokott segíteni abban, hogy a pánikzónából visszakerüljek abba a zónámba, ahol kevesebb a szorongás, és ahol már tudok kreatív megoldásokat találni egy adott helyzetre.
Akkor éjjel azon a kanapén hoztam meg azt a döntést, hogy nem fogok összeomlani, és ezek a lépések ma is pont olyan hasznosak.
Vissza a jelenbe, azaz Reality Check.
Amikor a váratlan és nehéz helyzetek miatt elhatalmasodik rajtam a pánik, vagy a szorongás akkor azonnal eszembe jut az az egy mondat, amit a búvárképzésen tanultunk: Először is lélegezz, aztán állj meg és gondolkozz.
A következő gondolatom ilyenkor az, hogy most nem 40 méter mélyen vagyok, ahol akár elő is fordulhatna, hogy nincs levegőm, hanem itt tényleg tudok lélegezni. Nem vagyok életveszélyben, csak egy nehéz helyzetben.
Sorra veszem, hogy mi van MOST. Az egyik Ausztrál Mesterszakács sorozatban is volt egy olyan versenyző, akinek kb. 100 rákot kellett megpucolnia egy étel elkészítéséhez, de közben bepánikolt, hogy nem lesz kész és kiesik ő is, és a csapata is a versenyből.
A chef odament hozzá, azt mondta neki, hogy nézzen rá, és elkezdte sorolni:
- Még 40 darab rák van hátra, hatvannal már elkészültél.
- Van még 28 perced, hogy megcsináld.
- Vegyél levegőt és nyugodj meg. Menni fog.
És ment, és kész lett.
Szóval vissza kell hozni a gondolatainkat a jelenbe:
- Először a fizikai jelenlét fontos – van levegő, egy meleg szobában ülök, egészséges vagyok, ülök vagy állok.
- Mit tudok MOST ebben a pillanatban megtenni azért, hogy az a dolog, amitől szorongok, jól alakuljon.
- Mennyi pénz van a számlámon?
- Mennyi időm van még arra, hogy befejezzek valamit?
- Mit tudok magamról, mihez kezdtem már ettől nehezebb helyzetben?
- Kit tudok most felhívni, hogy segítsen gondolkodni?
- Átgondolni, hogy mennyi minden működött már, és azokból mi az, ami kifejezetten jól működött.
Öngondoskodás
Azokban a helyzetekben, amikor nagy a stressz, mert változtatnunk kell valamin, hogy újra biztonságban érezzük magunkat, nagyon fontos, hogy ajándékozzuk meg magunkat valamivel, ami visszahozza a komfortérzetet.
Ez lehet bármi, amit szeretünk. Egy séta, egy finom kávé, egy klassz ebéd, egy csoki, egy beszélgetés, elmenni táncolni, futni, egy csokor virág, bármi.
A fizikai aktivitás is mindig segít és nem szabad rá sajnálni az időt. A szervezet ilyenkor másképp kapja az oxigént, ami segít abban, hogy a megnövekedett stresszhormon szint normalizálódjon.
Segítségkérés
Sajnos arra szocializálódtunk, hogy mindent egyedül akarunk megoldani. Ezért a legnehezebb helyzetekben sem kérünk segítséget.
Pedig, ha olyantól tudunk segítséget kérni, aki valódi partnerként tud támogatni, akkor sokkal könnyebb lesz megbirkózni egy nehéz helyzettel.
A kilakoltatásnál kértem segítséget barátoktól, hogy jöjjenek el velem amikor a rendőrség visszaadta az ingóságaimat. És mennyire boldog voltam, hogy jöttek, mert életem egyik legmegalázóbb helyzete volt. Aztán végig segített nekem egy ügyvéd, és így alig kellett találkoznom a maffiózóval. Hatalmas lelki terhet vettek le rólam így.
Most is kértem segítséget, épp egy külföldi coach dolgozik velem azon, hogy hogy használjam még jobban a munkámban mindazt, amit gyerekként egy teljesen másik kultúrában tanultam meg. Szeretnék többeket támogatni abban, hogy külföldön is otthonra találjanak, hogy jobban tudjanak más kultúrákkal tárgyalni, és könnyebben illeszkedjenek be egy új környezetbe.
Szóval ne félj segítséget kérni! Ha csak annyi, hogy el tudod mondani és tényleg meghallgatnak, már sokkal beljebb vagy.
Napi 3 Adag Hála
Amikor sok a nehézség, hajlamosak vagyunk becsúszni egy negatív spirálba és benne is maradni. Semmi nem jó, minden nehéz, és reménytelen. Nehéz észrevenni mindazt, ami már megy, ami jól működik, ami már megvan.
A hiányra koncentrálunk. Ezt tanultuk.
Pedig van egy eszköz, ami nem kerül pénzbe, és segít, hogy kilépjünk a negatív spirálból.
Ez a hála eszköze.
Szinte lehetetlen negatívnak, depressziósnak és stresszesnek maradni akkor, amikor éppen hálásak vagyunk valamiért.
A hála jótékony hatása mögött álló pszichológiai magyarázatot már sokan kutatták, többek között Robert Emmons Ph.D., a University of California professzora és a The Journal of Positive Psychology – A pozitív pszichológia magazin kiadója, alapítótagja.
Kutatásai azt mutatják, hogy a hála gyakorlása a nehéz időszakokban javítja a mentális, fizikai és a kapcsolati jólétet, és hatással van az általános boldogságérzetre, mely általában tartósnak bizonyul. Ezen kívül növeli az energiaszintet, és az önbecsülést, csökkenti a stressz, a depresszió és a szorongás előfordulását.
Ha mindössze 2 héten keresztül naponta 3 dolgot felírunk, amiért hálásak lehetünk, akkor annak a pozitív hatásait akár 6 hónapon keresztül is érezhetjük.
Én is tanultam ezt mástól, és remélem Te is ki fogod próbálni.
Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Én hálás szoktam lenni egy finom kávéért, egy jó beszélgetésért, hogy egészséges vagyok, vagy hogy jót nevettem valamelyik kollégámmal.
Te miért vagy ma hálás?
Az erősségeim felé fordulok
Észrevettem egy ideje, hogy amikor nehéz időszakom van valami miatt, és sokat aggódok, akkor úgy tudok véget vetni az aggódásnak, hogy elmegyek egy csomó emberrel kávézni.
Olyanokkal, akiket ismerek, és olyanokkal is, akiket nem.
Nekem az egyik legfontosabb erősségem egy nemzetközi teszt alapján, az, hogy oda tudok lépni idegenekhez és kapcsolatot tudok építeni.
Bármilyen komoly szakmai sikeremre gondolok, amit úgy értem el, hogy közben végtelenül jól éreztem magam, ez az erősségem mindig komoly szerepet játszott. Úgyhogy ilyenkor elhívok idegeneket kávézni, vagy leülök rég nem látott ismerősökkel egy jót beszélgetni.
Neked lehet, hogy valami teljesen más az erősséged. Lehet, hogy az, hogy könnyen tanulsz, vagy hogy jól írsz, vagy hogy rengeget ötletet tudsz generálni. Próbáld ki, hogy milyen, ha ezek felé fordulsz akkor, amikor a pánikzónában vagy.
Ha nem tudod, hogy mik az erősségeid, akkor olvasd el ezt az „AMITŐL A LEGJOBBAK A LEGJOBBAK” c. írásomat, ahol Marcus Buckingham (író, a Strengths Revolution alapítója), egy egyszerű gyakorlaton keresztül mutatja meg, hogy tudod felfedezni a legfontosabb erősségeidet.
Ha pedig ez így nem elég, akkor gyere el hozzám egy 3 órás intenzív programra. Ha olyan a téma, amiben tudlak támogatni, akkor kifejezetten válsághelyzetekre ajánlok egy rövid, de intenzív 2 órás programot, aminek a részleteit itt találod:
És végül, inspiráló közösséget keresek
Amikor valami extrém nehéz helyzettel kell megküzdeni, nem túl szerencsés, ha olyanok vesznek körül, akik csak jajgatnak, és nem segítenek, hogy pozitív gondolataink legyenek.
Úgyhogy ilyenkor én tudatosan többet vagyok olyanokkal, akikkel a megoldásokról tudok gondolkodni, vagy éppen akikkel ki tudok engedni. Sokszor vagyok búvár közösségekben, mert köztük különösen sokat tudok nevetni. Ha inspiráló gondolatokat szeretnék, akkor beszélgetek olyanokkal, akik már túl vannak valami extrém nehéz időszakon, vagy akik valami képtelen kalandba kezdtek minden racionális tanács ellenére.
Szóval nem azt keresem, hogy kik tudnak velem együtt panaszkodni, hanem azt, hogy kik tudnak nekem egy előrevivő utat mutatni. Ítélkezés és „észosztogatás” nélkül.
Ezzel kapcsolatban lesznek híreim, előkészületben van egy közösségi rendszeres program. Ha feliratkoztál a hírlevelemre, akkor megy majd róla az információ.
Ha segítségre van szükséged, hogy átgondoljunk egy számodra új stratégiát, akkor keress bátran. ITT
