Te magad vagy az ajándék
Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.
Müller Péter
Régebben bárhova mentem látogatóba, több mindent vittem ajándékba. Sokszor mondták is, hogy ez túlzás, és hogy nem kellett volna.
Egészen addig, amíg egyszer csak lett egy olyan időszak az életemben, hogy nagyon be kellett osztanom a havi bevételeimet, és sokkal tudatosabban kellett kezelnem a költéseimet. Úgyhogy másképp tudtam ajándékokat is vásárolni, és ez miatt iszonyatosan kellemetlenül éreztem magam. Szégyelltem, hogy nem megy az, ami korábban természetes volt nekem.
Beszélgettem erről valakivel, aki jól ismert, és akinek a véleménye sokat jelent nekem, aki erre ennyit mondott: „Sokszor pont elég, ha egy kocka csokival megkínálunk valakit, mert igazából nem ez számít. Hanem az, hogy az időnket, a figyelmünket, magunkat adjuk. Mi lenne, ha mostantól úgy gondolnál rá, hogy Te magad vagy az ajándék? Hogy elég az, hogy ott vagy vele?”
Először nagyon furcsa volt ez a gondolat. Aztán meglátogattam egy jó barátomat, és azt mondtam neki, hogy most nem tudtam mást hozni, csak magamat. El kezdett nevetni, hogy hát ez a lényeg, és hogy ez így pont elég.
Azóta másképp gondolok a vásárolt ajándékok fontosságára, és ma már sokkal hálásabb vagyok én is egy-egy telefonhívásért, egy együtt töltött kávézásnyi időért. Nem számít az ajándék, mert nem az a legfontosabb.
Úgy gondoltam megosztom veled is ezt a gondolatot.
Tudd, hogy Te vagy az ajándék.
A mosolyod, a jelenléted, a figyelmed, a kedvességed, a gondolataid, mindaz az áldozat, amit hozol másokért, a szereteted, az elfogadásod, a türelmed, az együttérzésed, az időd. Ezeket nem lehet sehol sem levenni a polcról, és a legszebb, legfontosabb ajándékok közé tartoznak. A végén csak ezekre fogunk emlékezni.
Karácsonyra is csupa ilyet kívánok Neked!
És végtelenül hálás vagyok, hogy engem is megajándékoztál az időddel, a figyelmeddel és hogy elolvasod, ha nem is mindegyik, de ezt az üzenetemet biztosan.
Egy Márai Sándor idézettel kívánok Neked és szeretteidnek, barátaidnak, áldott, szépséges karácsonyt.
„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről.
Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”
Ha segítségre van szükséged, hogy átgondoljunk egy számodra új stratégiát, akkor keress bátran. ITT
